Dia még csak 18 éves de már fülig szerelmes Kevinbe. Már egy éve tart kapcsolatuk. Mindketten azt gondolták, hogy ők elválaszthatatlanok és soha senki és semmi nem fog közéjük állni. De egy autóbaleset teljesen megváltoztatta a lány életét.

Éppen haza fele indultak a közös lakásukba, egy másik városbeli szórakozó helyről. Úgy esett az eső mintha szét vágták volna a felhőket. Alig lehetett látni vmit. Nagy csend volt az autóban a két szerelmes csak ült és nézett. Végül a lány törte meg a csendet.

-         Kevin én nagyon szeretlek és soha de soha nem akarlak elveszíteni!

-         Én is nagyon szeretlek, de ez most honnan jutott eszedbe olyan mintha a halálról beszélnél.

-         Tudod én néha érzek dolgokat és most érzem, hogy vmi baj fog történni.

-         Ugyan már Dia miről beszélsz semmi nem fog történni! Óvatosan vezetek.

-         Tudom de mégis olyan rossz itt belül.-a lány a szívére tette a kezét.

-         Nyugodj meg semmi nem fog történni!

-         Rendben.-bár a lánynak még mindig rossz érzése volt.

Az elkövetkezendő 5 percben csend volt. Egyre jobban kezdett esni az eső már az ablaktörlővel sem lehetett látni semmit. Kevin úgy döntött hogy megáll az út szélére amíg nem csendesedik az eső. Amikor fordult volna le az egyik fához az autó az egyik gödörben

Megpördült az autó. Az autó bal oldali része csapódott a fa felé, vagyis ahol Kevin ült. A lányt is nagy ütés ért ezért elájultál. Arra ébredt, hogy egy mentős ébreszgeti. Ugyanis amíg ők ott feküdtek eszméletüket vesztve addig egy másik pár hajtott éppen haza fele és mikor meglátták az árokban lévő kocsit azonnal kihívták a mentőket. Amikor felébredt Dia az volt az első, hogy megkérdezte, hogy Kevin hogy van és hogy nincs e vmi baja. Látta a mentős arcán a szomorúságot.

-         Ő volt az aki vezetett?

-         Igen. De mondja már mi baja?!

-         Nagyon sajnálom de a barátját már nem tudtuk megmenteni túl súlyos fejsérülést szenvedett.

-         Nem az nem lehet! Az nem lehet Kevin nem halhat meg! Megfogadtuk, hogy örökké együtt leszünk és soha de soha nem hagyjuk el egymást!!!

Az előbb sikerült neki felállnia. De a fájdalomtól már nem bírta és összerogyott majd elkezdett sírni.

-         Miért?! Ő nem halhatott meg, mért nem én??!! Miért...miért…miért Ő….

Diának itt elcsuklott a hangja mert nagyon fájt neki ami történt. Nem tudta elhinni hogy akit szeretett imádott az most meghalt. Egy pillanat alatt elvesztette azt akit a világon mindennél jobban szeretett. A fájdalom átjárta testét az elméjét és a szívét. Nem tudott másra gondolni csak a szerelmére aki már a másvilágon van és ott várja őt is, hogy egyszer elmenjen hozzá és az örökké valóságig együtt legyenek.

Hónapok teltek már el a balesettől de Dia még mindig csak egykori szerelmére tudott gondolni. Azóta egy férfira se nézett rá, mert úgy érezte ha most vkivel összejönne akkor megcsalná Kevint és az emlékét. Azóta csak feketében járt,hogy megőrizze emlékét és, hogy az emberek lássák rajta mekkora fájdalma van.

Egyik nap sétálgatott az utcán és még mindig emésztette magát a fiún. Teljesen belemerült a gondolataiba ezért nem vette észre a vele szembejövő fiút és neki ment. A táskája tartalma mind kiszóródott a földre.

-         Ó bocsánat! Elnézést nem vettelek észre. Hagy segítsek összeszedni!

-         Én voltam a figyelmetlen te bocsáss meg!

-         Ugyan már! Meghívhatlak vmire bocsánat kérésem jeléül?

-         Ha nagyon akarod!

-         Igen! Nézd ott a sarkon van egy kávézó! Ott jó lesz?

-         Aha persze!

Leültek és rendeltek két kávét.

-         Egyébként mi a neved?

-         Én Dia vagyok Te?

-         Én Lauri. Szép neved van.

-         Köszi.- de Dia ezt is csak úgy rámondta válaszként, mert az agya ismét Kevinen járt.

-         Mi a baj? Mért vagy szomorú ha szabad tudnom?

-         Csak gondolkodtam. A barátomon aki pár hónapja meghalt.

-         Úristen mi történt vele?

-         Autó baleset és Én ott ültem mellette és nem tehettem semmit érted?? Semmit…- ekkor Dia már nem bírta és megint kitört belőle a sírás.

-         Jól van nyugodj meg!

Lauri oda ült a síró lány mellé, hogy megnyugtassa.

-         Azóta megfogadtam…- itt elcsuklott Dia hangja.

-         Mit? Mit fogadtál meg?

-         ….hogy soha egyetlen férfi nem lesz már az életemben.

-         De figyelj biztos ő is azt akarná, hogy újra boldog légy!

-         Ezt Te nem értheted! Nem tudod milyen elveszíteni azt akit a legjobban szeretsz a világon!

-         Igazad van nem tudom de azt sem helyes dolog ha szenvedsz egy életen keresztül miatta és csak emészted magad!

-         Mért szerinted mit kéne tennem?! Fogjam magam és szedjem föl az első pasit aki az utamba botlik??

-         Nem Én nem ezt mondtam! Csak azt, hogy egyszer túl kell lépned rajta!

-         De ha egyszer nem megy!Értsd meg túl nehéz nem bírom ezt a terhet ami rajtam van!

-         Elhiszem, hogy nem könnyű!

És így beszélgettek sokáig. Dia Kevin halála óta egyszer sem ült le egy férfival beszélgetni. De mégis vhogy jól esett neki, hogy vkinek kiönthette a szívét. De ugyanakkor azt is érezte, hogy Lauri tetszik neki. Bármennyire is nem szerette volna hű akart lenni Kevin emlékéhez nem tudta az érzéseit tartóztatni. Nem akart még egyszer csalódni. Nem tudta volna elviselni ha megint elhagyják. De nem ment tudta,érezte, hogy minél többet beszél Laurival annál jobban kezdi megszeretni. És ez fájt neki, hogy még csak pár hónapja halt meg Kevin Ő meg már másik férfit szeret. Ezért úgy döntött, hogy elmegy még mielőtt teljesen beleszeret a fiúba.

-         Nekem mennem kell most már,késő van!

-         Rendben ahogy akarod! De nem találkozhatnánk megint majd vmikor?

-         Nem tudom. Rendben. Vagyis nem.

-         Most döntsd el melyik.

Dia nevetett. A lány régen nevetett. Mosoly is régen volt az arcán.

-         Rendben. Akkor legyen majd vmikor.

-         Ok. Esetleg oda adom a számom…majd hívj vmikor!- Lauri gyorsan leírta egy lapra, majd oda adta a lánynak.

-         Ok akkor majd vmikor hívlak. Szia!

-         Szia!

Dia sietett haza. Mikor beért a lakásba kitört belőle a sírás, majd hangosan beszélni kezdett.

- Bocsáss meg Kevin bocsáss meg….meg kellett tennem tudod, hogy nem bírom a magányt és annyira fáj, hogy nem vagy itt. Minden nap csak újra és újra csak szenvedek nem megy. Nem tudok új életet kezdeni Te mindig itt leszel a fejemben a szívemben és a lelkemben. Lauri csodálatos ember csak egyszer találkoztam vele de úgy érzem, hogy Ő egy nagyon jó barát nagyszerű ember és a számát is ide adta. De tudod Én többet érzek mint barátság és ezt úgy szégyenlem magam.Nem tudlak elfelejteni nem megy úgy érzem bűnös vagyok a halálodban. Ha Én nem lennék Te még most is élnél! Nem tudom eldönteni, hogy mit tegyek. Olyan nehéz.